Nem véletlenül éppen szeptember 30-án ünnepeltük a Magyar Népmese Napját, hiszen 1859-ben ezen a napon született Benedek Elek, akinek munkássága alapvetően meghatározta azt, ahogyan ma a magyar népmesékre és a gyermekirodalomra gondolunk. Meséket gyűjtött, dolgozott át, írt és szerkesztett.
És talán ez a nap arra is jó alkalom, hogy ne csak a mesékről beszéljünk, hanem meséljünk is. Gyerekeknek. Egymásnak. Élőszóban, könyvből, képekkel vagy akár diavetítővel.
Iskolánkban így tettünk. Délelőtt minden szünetben egy-egy mesét hallgathattak meg a gyerekek élőszavas meséléssel: Az okos lány, A só, Macskacicó és a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című népmeséket, .
Délután pedig a játéké volt a főszerep. Állomásokat alakítottunk, ahol vagy népmese szereplős társast játszhattak, vagy fakanálbábot készíthettek, vagy diafilmvetítésen vehettek részt. Ezután pedig a délelőtt elhangzott mesékről szóló kvízt töltöttek ki.
Kelemen-Kaltenecker Edina